A Dance Kakabre egy khakista költők által a mosdóban felfedezett műfaj, melynek lényege, hogy a hasmenés korra, nemre, és társadalmi rangra való tekintet nélkül ragadja el az embert.

Dance Kakabre

Meseszép tavaszi reggelen
Madárhad csicsergésre ébredtem.
Felkeltem s kinéztem az ablakon,
Ám éreztem hogy van nekem egy nagy bajom

Hasam kicsiny gombócként tekeredett össze,
S tartalmától senki nem kérdezte: jössz-e?
Hisz jött ő magától, mint a gyorsvonat,
Sebessége lepipált nyolc lovat.

Én is rohantam a trónra ijedten,
Bármit engedek a gatyámba, de ilyet nem!
Ám az út hosszúnak tűnt, mint a maraton,
Mert faromban csobogott a Balaton.

Szememből még a könny is kicsordult,
Mire odaértem záróizmom kicsorbult.
Végül a tó zúgva bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot.

Célozni nem volt remény, így hát:
Festettem a falra egy gyönyörűszép mintát.
Szép új barna WC-met egy napig vakoltam,
Azóta felé se szagoltam!

Melyben a költő megtalálja a kapcsolatot a kloropasztisz tartalmú levelek, a légkör fénytörése, és az előző este elfogyasztott romlott sajt között

A fű zöld. 
Az ég kék. 
Én meg a WC-n  
Görnyedek kétrét.